Érintő

Sétáltam. Nem kellett hazasietnem, dolgom sem volt, az idő sem szorított túlságosan. A fűben egy keskeny kis úton befelé a szigetre tartottam. A töltés oldala mintha visszaverte volna a város hangjait - autók zaját, vonatokat és a furcsa műanyag zörejeket.

Fent sétálva csak a növényeket éreztem, köztük is a fákat. Ezek messziről mutatták magukat nekem, hogy gyere, mert mondandónk van számodra. Ahány fa, annyiféle hangon, de mind ugyanazt suttogta: gyere le hozzám és érints meg.

Minél beljebb mentem a sziget erdejébe, annál tisztább volt ez a hang, és már nemcsak a fejemben hallottam a szavakat, hanem az egész testemmel éreztem. Az érzés olyan intenzív volt egy idő után, hogy már nem tudtam meghatározni, honnan is jön, és mi is az konkrétan. Mert már nem "jött", hanem benne voltam egészen - benne abban az állapotban, ahol a fák. Egybeolvadva velük.

Érezted már, amikor megérint a természet? Amikor nagyot sóhajtasz, hogy 'itthon vagyok", "jól érzem magam", "teljes vagyok". Amikor nem kívülről látod, hogy egy fűszál milyen magas vagy milyen a virág színe - hanem amikor magad is benne vagy - és az érzékszerveiden túl látsz, hallasz, szagolsz, érzel. Az ember nem is mindig érti. Csak akkor fogja fel, hogy ez nincs, mikor átrohan az életén és eltelnek a napok mindenféle élmény nélkül - talán félelemben. Mert akkor hiányzik - főleg ha már megtapasztalta egykor.

(Itt megállok egy kicsit a félelem szónál, aminek legalább akkora negatív fennhangot szoktak keríteni, mint az Egónak - neeeem, a félelem nem valami rossz dolog, ami visszafog és korlátoz: ez is egy érzelem, csak használd a saját javadra. Ha úgy tekintesz rá, mint eredendő rossz, akkor megrekedsz benne, de ha aktivál benned erőforrásokat, akkor nem fájlalod azt az állapotot, amikor "fáj " valami és elhagyod a komfortzónádat - mert közben maga a folyamat okoz élményt - nem mellesleg ezt fejlődésnek hívják...)

Szóval amikor ezt a pillanatot élvezed, ami körülvesz, rájössz, hogy tényleg nem független tőled. NEM a fák és NEM közvetlen a természet az ő minden szépségével és hangjaival varázsolt el ebbe az állapotba, hanem TE eleve része vagy ennek - mint ahogy mindig is így volt.

Mint az érintés vagy az ölelés: van a pillanat, amikor rákészülsz, és mikor már benne vagy, azt hiszed, hogy elég hagyni, hogy ez a gyönyörű érzés megtörténjen veled. Dehogyis! Legyél benne egészen - teljes valóddal - itt vannak rá a legképiesebb szavak - át-adod magad, bele-olvadsz, fel-oldódsz.... semmiképp sem érzel megsemmisülést vagy ürességet és erőtlen szétesést, vagy egy passzív mozdulatlanságot. Nem gondolom, hogy ez egy ÁLLAPOT, de jobb szót most nem találok rá. Ezt nem lehet elsietni vagy várni a pillanatra - ha benne vagy, tudod, hogy miért van így.

A bent-levés idejére már nem emlékszem, nem tudom, meddig tartott. Közben beszélt az egész erdő - folyamatosan több irányból és többfélét - kaotikusnak lehetne gondolni, mégis minden érzés kristálytisztán jutott el hozzám. Mert úgy értsd az erdő beszédét, hogy azok nem füllel hallható hangok és szemmel nem látható színek, formák és orral nem érezhető illatok - ezek érzések és olyan élmények, amelyeket csak ebben a (tudat)állapotban tudsz látni és felfogni.

"I see you." - Látlak téged. Ha láttad az Avatar c. filmet, akkor talán nem kell leírni, mi a különbség az érzékszervekkel történő érzékelés és a "belső látás (érzés)" között.

Próbálom keresni folyamatosan a szavakat, hogy leírjak egy olyan élményt, amire nem is igazán vannak "földi" szavak. Mert ezekhez a szavakhoz már mind kötöttünk egy élményt, ami most ezt nem írhatja le teljesen. Hiszen én is mást kapcsolok, és te is.

Próbáld ki, játssz egy kicsit! Milyen érzések jönnek elő elsőre, amikor ezeket a szavakat olvasod? (A lista persze nem teljes, csak a játék kedvéért néhány.)

Örülök.

Hiányzol.

Tudom.

Félek.

Nem tudom.

Szeretlek.

Szép vagy.

Elég volt.

Ölelj meg.

Hiszem.

Érzem.

Vágyakat? Pozitív vagy negatív érzéseket? Félelmet vagy teljes-séget? Mennyire intenzív élményt vált ki az egyik és mennyire nem érint meg a másik? Hogyan reagálsz rájuk fizikai szinten? 

Magammal vittem az élményt - a fákat, a növényeket, az illatokat és a hangokat.