Létezik a fejekben egy féligazság arról, hogy elengedni valamit nehéz dolog. Azzal magyarázzák, hogy minél erősebb a kötődés ahhoz, amit elengedni kívánsz, annál nehezebb. Meg hogy ez nem egyszerű, mert bonyolult utakat és zsákutcákat kell hozzá bejárni, és HARCOLNI az Egóval, meg a sárkányokkal... mintha ez egy kötelező feladat lenne... és persze közben teátrálisan szenvedni ettől...
Eleve maga a harc fog elválasztani az elengedéstől: harcolok, tehát folyamatosan mindig a felszínen tartom a problémát.
Pedig lehetne simán is: egyszerűen TUDOD és ÉRZED, hogy elég erős vagy már, ismered önmagad, és képesnek is hiszed magad ahhoz, hogy ezt megtedd. Ekkor játszi könnyedséggel elengeded azt, amit szeretnél - szépen, fokozatosan, nyugodtan...
Nem függ attól, hogy mennyire erősen ragaszkodtál, vagy hogy mennyire törvényszerű volt ez a helyzet az életedben. Lehet karmikus, akkor is elengedhető. A Jelenben.
Aztán ha a szituáció később visszaköszön, akkor örvendj, mert kaptál még egy lehetőséget, hogy elkövesd ugyanazt a hibát vagy éppen kipipáld ezt a feladatot is (J. Saci)
(2013. november 13.)
