Átkódoltak- lelki szint

2. Felemelkedés avagy finomabb rezgések érzékelése

Még nem teljesen túl az első változásokon, már elindul a második menet.

A kódolás megkezdődött. Aki megreked az első szint testi tüneteinél, hátráltatja a továbblépést (fejlődést), annak nagyon nehéz dolga lesz. A megrekedés az átmenet ezen állapotában végleges és súlyos károsodásokat okozhat az egyénnek, a családjának, mindenkinek, aki körülveszi. Legjobban a kisgyereknek. A továbbiakban írok arról a folyamatról, amikor az anya nem tud továbblépni, és a gyerek próbálja továbblendíteni a fejlődést.

A felemelkedés azt jelent, hogy elkezdünk finomabb rezgésű energiákat érzékelni. Először testi szinten érezni (tapintás, fizikai hatások), de előfordulhat, hogy látni is engedi magát az energia. A felemelkedés tüneteit ismerjük mind jól. Ezeket megtapasztalja, érzékeli az anya is. Ekkor még szorosabb kapcsolat kezd kialakulni a gyermekével, mert annak rezgéseit is jobban tudja értelmezni. Ekkor már kb. 2 éves lehet a gyermek, ha azt a példát követjük, hogy közvetlen szülés után kezdenek aktiválódni a lenyomatok.

Ha az aktiválás nem a szülés utáni években indul be, akkor a gyerek kisiskolás vagy kamaszkora jelent egy olyan pontot, amikor ugyanaz történik.

Ebben a szakaszban az anya úgy kezdi érzékelni a külvilágot és az őt valamint gyermekét érő hatásokat, mintha nem is ezen a bolygón élne.

Szerencsére megvan az a képessége, hogy hallgat a megérzéseire, bár igyekszik elnyomni, mivel ez eddig nem megszokott működés volt a részéről. Azon keveseknél, akik „szívből” gondolkodnak és 3. szemből éreznek, azoknál gyorsabban tudatosul a feladatuk. Olyan emberekkel, élethelyzetekkel találkoznak, amelyre épp szükségük van. Ez sokszor lehet téves is, mert az Út nem feltétlen egyenes, és a kisebb kudarcok, kerülők megtapasztalása nagyon is kell a továbbhaladáshoz.

Ebben az időszakban előfordulhat, hogy drasztikus döntéseket hoz meg az anya: válás, munkahely-változtatás, költözés, vagy még egy gyermek vállalása.

A régi formák már nem szolgálják a továbblépést, és eljön az a pillanat (előbb vagy utóbb), hogy ezeket a döntéseket meghozza.

Az áthangolódás tart egy jó ideje. Nagyon lelket (és testet) próbáló változások ezek, melyre környezete értetlenül reagál.  A férj, a partner, a munkahely nem tudja ezeket az energiaváltozásokat megérteni, de ezzel nem szükséges frekventáltan foglalkozni, mert nem a feladat része.

Persze a társadalomnak megint megvan a magyarázata erre a szakaszra is.

A sablon-magyarázat, hogy a szülő elfogult a gyerekével szemben, és nehezen tudja nevelni (nagyon engedékeny, nagyon szigorú), sőt még azt a bélyeget is megkapja, hogy rossz szülő, kicsit elvont munkatárs, és a „mi van veled, drágám, teljesen megváltoztál”. A gyerek pedig kezelhetetlen, antiszociális és hiperaktív kategóriába sorolva…

Megindul a lavina, mert itt megint elbukhat a fejlődés.

Az első szintnél a hosszú, kezeletlen állapot hátráltathatja a továbblépést, itt viszont a sok kudarc. Mert a továbblépéshez sok addig működő kapcsolatrendszert borítani kell, többet, mint amennyit ép ésszel fel lehet fogni. De előbb-utóbb úgyis megtörténik. A kódok aktiválódnak.