Átkódoltak - fizikai szint

Bárki, aki olvassa ezeket a sorokat, kérem, hogy gondolkodjon el rajtuk. Ezek fentről jöttek, akkor, amikor már magam is megértettem, hogy miről van szó, és képessé váltam, hogy megosszam másokkal is.

Átkódolt szülők

Akiknek ezekben az években kisgyerekük van (10 éven aluli, zömmel itt tapasztaltam ezeket a jelenségeket), azok érezhetik azt, hogy a szülés utáni években sehogy sem sikerül a „régi kerékvágásba” visszaállni. Ami régen megszokott volt, és gördülékenyen működött, valahogy már olyan messze van. Mintha sosem létezett volna.

Az életkörülmények, a családi viszonyok átstrukturálódása és a változások annyira megváltoztak, hogy az anya képtelen onnan folytatni, ahol abbahagyta? Egyáltalán ott kell-e folytatni az életét, ahol abbahagyta vagy valahogy másképp?

Érezhető, hogy akármennyire görcsösen ragaszkodunk a „régi énünkhöz”, sehogy sem sikerül visszatalálni.

Az esetek egy részében egy átmeneti állapotról van szó, amely az idő múlásával rendeződik. De mi van abban az esetben, ha nincs meg a „régi kerékvágás”? Semmi sem változik, csak elmélyülnek a problémák, és egyre jobban érzi, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, és valóban jönnek a testi tünetek, lelki problémák…

Mit is jelent az átkódolás és hogyan vesszük észre?

Ez történhet a lélek szintjén és genetikai szinten is, vagyis testi-lelki változásokat érezhetünk. Tulajdonképpen már az anyaméhben elkezdődik a változás, csak még nem tudjuk elkülöníteni a várandósság idején végbemenő sok-sok változástól. Ez az idő a felkészülés és a várakozás ideje, amikor a lélek készülődik: az egyik hamarosan testet ölt (baba születik), a másik pedig hangolódik, érik (az anya).

Amikor átsegítjük a gyermekünket a világra, megnyílik az a Kapu, Átjáró, amin nemcsak a kicsiny lélek jut a világra. Ekkor kapjuk meg azokat a „kódokat” (nem tudok rá jobb szót, talán még a lenyomat lenne jó), amelyek nekünk szólnak a további életvitelünkhöz.

Olyan lenyomatok, kódok kerülnek belénk, amelyek „kompatibilisek” a testünk-lelkünk működésével. A lenyomatok különböző szintűek és rezgésűek. Az elején a könnyebben emészthető, sűrűbb kódok aktiválódnak: pánikbetegség, szülés utáni depresszió, önértékelési zavarok, egyéb pszichés változások formájában mutatkozik meg, illetve testi szinten autoimmun elváltozások is előfordulhatnak.

Ezeket a sűrűbb lenyomatokat nehezen tolerálja a szervezet, ezért a gyors válaszreakció. Már itt tudatosan fel kell ismerni, és KEZELNI KELL az anyákat, mert később a finomabb rezgésű lenyomatok aktiválása nem tud végbemenni. Szakember dolga, hogy a tünetek alapján beazonosítsa a problémát. Az agy (még az edzettebbek sem) nincs még olyan erős, hogy ezt egyedül megoldja: ha szükséges, el kell fogadni a gyógyszeres terápiát, mert ennek hiányában sérül a továbbfejlődés lehetősége. Nem vagyok gyógyszerpárti (sőt!). Viszont a mi szervezetünk még fel tudja dolgozni ezeket a mesterséges anyagokat sérülésmentesen, úgyhogy ne ódzkodjunk tőle. Persze ha alternatív megoldás (gyógynövény, homeopátia) is hatásos, akkor kezdjük azzal.

A terápia alatt mindvégig legyen a tudatunkban, hogy ez egy átmeneti állapot, ami nem tart örökké. Amit ekkor érzünk, tapasztalunk, használjuk fel a későbbi továbblépéshez. Fogjuk fel úgy, mint tanulópénz. Semmilyen rossz mellékhatást nem fogunk magunkkal vinni, csupán hozzászokik a szervezetünk a soron következő változások feldolgozásához. A munkában segítségünkre van a család és mi magunk, meg egy szakember (orvos, pszichiáter).

Persze, egyszer biztosan eljön az az idő is, amikor ebbe az első szintbe se kell beavatkozni kívülről, mert megoldódik és tovább tudunk lépni. Ennek még nincs itt az ideje…

A változást meg kell tudni fogalmazni, de nem túllépni rajta és lezárni, mert még csak most jön a java.

Folyt.köv.